Tegnap délután suli után rábeszéltem az én drága jó barátnőmet, hogy várjon egy plusz órát és velem jöjjön haza. Hát fel is szálltunk a kis buszocskámra... előtte megtárgyaltuk, hogy egy ismerősöm se fog ezzel jönni. Erre... erre... Két megálló mulva hát nem fel száll a srác aki tetszik? Hát még szép hogy felszáll.
Nem arról a Sanyikáról van szó, akiről az előző bejegyzésben irtam, bár őt is Sanyikának hívják, és ez így tök furi xd Csak Ő egy évvel idősebb nálam. :3 nyáron tetszettem neki, és járni is akart velem, de akkor Sacu miatt nem kellett. Pedig mindig is tetszett ><
Naszóval, felszállt... és nem köszönt XD pedig látott, és amolyan nagy haverságba voltunk mindig... akkor csak megérdemlek valami köszönési formát xdd Képes voltam letámadni: "Sanyika, miaz, nem is köszönsz?" X'D és köszönt akkor :3 Hát meghaltam.. :D
Mikor leszállt Anna, akkor odaült mellém. :3 Első kérdése: "Ki volt az a csaj, aki most szállt le?" "Barátnőm, Anna." "Oszt miért szállt le?" "Mert itt lakik." Basszus ilyen kérdést xd miért száll le valaki a buszról? MIért? >< És ez jár Debrecen legjobb gimijébe... Az eget veri az IQ-ja. :D Mondjuk én csak ne beszéljek a "Mi jön a 70 után?" kérdésem után... Irtó hülye tudok lenni mikor aprót kell számolgatni.
Hülyülésünk kellős közepén, pedig olyan kérdést tett fel amire még ő maga sem tud válaszolni: 
S: Te tudod mi akarsz lenni?
Én:"Nem. Te?
S: Én tudom.
Én: Na mi?
S: Hááát... Valaki.
Én: Az tökjó. Én is valaki akarok lenni. :3 (mekkora elhatározások xd)
S: Te angoltanár leszel, tudom.
Én: Fúújj, na hagyjálbékén. *és kacag*
S: Akkor franciatanár.
Én: Az minden álmom. xd Csakis.
S: Akkor pornósztár.
Én: What? XD *és meghalunk a röhögéstől*
Na hagyjonbékén xdd Olyan röhögőgörcs kapott el...
De megkérdezte azt is, hogy beszélek-e még Sacuval. Azt mondtam, hogy nem. ( Mert hát nem is. Rámírt ugyan, de egy az, hogy 2 hónap után, másrészt pedig beláttam már réges rég, hogy őt el kell felejteni. Ezért nem is törődök vele. ) Gondoltam, hogy megfogja kérdezni. "Pedig nyáron beszéltetek... sokat" "Az már régen volt." Még ilyen hamar meg jól sosem telt el szerintem a hazafele utam. :3 Ahww és mikor szállt lefele akkor megölelt. :3 Mostantól minden kedden azzal a busszal fogok járni *-* És még Roli se (legjobbfiubarátom) se volt ott. :3 Perfect.

Mikor hazagyüttem... Látom anyámék készülnek valahova. Nagypapmat a mentő beszállította a kórházba tüdőembólia és infarktus gyanújával. Azonnal beszállás a kocsiba, indulás a kórházba. Pont csúcsforgalom volt. Dugó. 2óra hossza alatt értünk a kórházhoz a szokásos 1 óra helyett... Mikor bementünk a sürgősségi részre... azt hittem ott ájulok el. Egy csávónak le vol vágva 3 ujja, be volt kötve, a kötés át volt ázva. Véres volt. Mikor megláttam... Attól kezdve menekültem volna onnan. Rosszul voltam. Fájt a fejem. Hányingerem volt. Minden bajom... Papát épp CT-zték. Várni kellett még egy órát. Aztán be lehetett hozzá menni, de egyszerre csak egy. Nem mentem be. Egyedül? Soha. El sem tudtam képzelni, hogy most Ő egy kórházi ágyon fekszik, infúzióval, mindennel... mint egy beteg ember. Még betegnek se láttam soha. Akkor így? Nem mertem egyedül bemenni. A CT leletre este 9ig kellett várni. Nem tüdőembólia volt, hanem egy kis hörghurut. De a szívinfarktus gyanu az fennáll. Este 10kor értünk haza. Már megnyugodott lelkivilággal. Azonban, tanulni semmit se tanultam... Bujtam az ágyba.

Ma pedig ismét majdnem itt hagyott a busz. És egy kibaszott bunkó sofőr volt rajta. Nekem reggel semmi hangom, szinte fáj ha beszélni próbálok. És köszönnék neki, hogy jóreggelt, de nem jött ki hang a számon, nemtehetek róla. Erre rámmordul: "Köszönni? Mondjuk jó reggelt, vagy valami?" Natakarodjon -.-' És aki mondjuk néma? Az hogy a faszba köszönjön? Mert mutogatni biztos nem fog neki táskával meg bérlettel a kezében. xdd