Tegnap este, egy kiadós fürdő után (amit a nulla tanulás után vettem igénybe xd), le akartam feküdni. Éppen a kis fészbúkomat zárnám be, amikor felpittyegett a chat. Na valyon ki irhatott? Azonnal lefagyott az egész kép, hirtelen azt hittem megint kikapcsol és vége az egésznek, de nem, visszatért hozzám az életbe. És akkor felugrott a chatablak.... Az üzenetet még nem láttam csak a nevet. És akkor "What the fuck????" (Mi a fasz??) - gondoltam magamban. Hirtelen azt hittem, hogy én nyitottam meg véletlenül. Majd megjelent az idióta üzenet: "Öcsikém, mi az, hangfal de nem szól?"
Ki írta nekem ezt a faszságot? Az a srác, akibe nyáron beleszerettem, csak éppen nem lett nagyon semmi. Nagyon komplikált volt minden, hosszú lenne kifejteni. Ennyi a lényeg:

Aztán egy kicsit megromlott köztünk a kapcsolat, hála a mostani legjobb fiúbarátomnak >< akkor neki köszönhettem a számomra fontos emberekkel való kapcsolataim megromlását... túl sok ember... Na, semmi sem volt olyan mint az előtt. Aztán augusztus elején mikor már kb. mindenki ellenem fordult, akkor önmagamat szúrtam hátba puszta féltékenységből (meg persze a sokkhatás, hogy elvesztek mindenkit kicsit az épelméjű gondolkodásomat is gajravágta ilyen téren), és nagyon megromlott a viszonyunk. Lb-mmel megírták nekem az "adunk neked még egy esélyt" c. üzenetet. Persze ezt gondoltam: "Menjetek a kurva anyátokba.. kétszinü banda"  De, mégis elfogadtam. Fannival semmi sem változott meg, de Sanyikán látszott, hogy nagyon haragszik. Meg is értettem, elvégre elmondta egy párszor hogy bennem megbízik, és mégis hátbaszúrtam, igaz, hogy magamat is, de azóta sem bántam meg azt a tettemet. Félig-meddig jóba voltunk, mint barátok. (legalábbis hivatalosan barátok). Utoljára szeptember 7.-én beszéltem vele. Akkor még szerelmes voltam belé. És azt hittem elfelejtettem, hogy nem beszéltem vele 2 hónapig, nem is láttam... de kurvára nem. Hiányzik, és tudom hogy szeretem, csak nincs értelme.
Tegnap este pedig... Fürödtem... Pont eszembe jutott a nyár eleji sulis kirándulásról az utolsó nap, amikor strandon voltunk, ahol vele, az exemmel, meg barátnőmmel Flórával hülyültünk négyesben. És csak úgy, 2 kibaszott hónap után képes volt írni. "Mi az, hangfal, de nem szól?" 2percig csak néztem az üzenetet, hogy most ez igaz? (hát szarhangfal :'D ) Kibaszottul hiányzott. Beszélgettünk. Kicsit sem úgy, mint régen, de legalább beszélgettünk. És legalább eszébe jutottam. Már ennek is nagyon örülök, hogy az átkozott Potter Albert paródiáról eszébe jutottam... :D Hajnal fél2-ig beszélgettünk. :33 és, a szép kék szemén már szemüveget kell hordjon. xdd de ő legalább szereti :'D hát jó neki...

"...Egy üzenet Tőle, bearanyozhatja akár az egész napodat! ♥ ..."

Reggel pedig természetesen elaludtam. 15perc alatt kaptam össze magam, hajat vasaltam... Hát a végeredmény magáért beszélt. Mostantól fizikailag bizonyított tény, hogy 2 perc alatt nem lehet normálisan hajatvasalni. Förtelem. Madárfészek. :D A buszt is éppen úgy értem el, hogy 2percet késett. A megállóig így is szaladnom kellett, és PONT nem hagyott itt. De nekem akkor is gusztustalanul jó kedvem volt. A buszsofőrnek is képes voltam hangosan jó reggelttel köszönni. Gusztustalan. :'''D Persze, ez a jókedvem elmúlt, amint leszálltam a buszról, és tudatosult bennem, hogy bizony hétfő van és kezdődik az iskola. Hányinger.
Tesi órán sikerült súlyosbodnia a torokgyulladásomnak. Hát kratulálok... Mire gyógyulófélbe jöttem, vissza kell esni, mert... ne mondjak már semmit... pszihopata a tanár és kész :3 Óh, és kikaptuk a fasza kis angol dogákat, amit én úgy gondoltam, hogy talán 4es, de inkább 3as lesz, mivel tök jól megírtam... oszt erre ÉPPEN 2es lett -.-' hát na jó xd faszomat az angolba... oszt holnap is írunk. Juhéé *-* boldog vagyok. nadzson boldog.