Még egy éve elkezdtem írni egy kis firkálmányt, melynek címe A Nyolcadik Dimenzió volt. Meg is írtam, egy jó nagy, vastag füzetbe a történet felét. Jó barátnőm, Bettina mindig el is olvasta, ha kész lett egy új fejezet. Majd egyszer csak nyoma veszett a szent füzetnek. Hogy azóta hol eszi a fekete fene? Nem tudni. Nem látta azóta senki. De eszembe jutott újra a nagy sztori, s elhatároztam: újraírom...

A Nyolcadik Dimenzió

A történet 1913-ben veszi kezdetét. Diedra Collins, a 14 éves lány nevelőanyja meghal, Diedra pedig internátusba kerül. A temetésen egy furcsa idegen egy arany zsebórát ajándékoz neki. Az internátus kívülről épp úgy néz ki, mint egy átlagos árvaház, de odabent van, hogy a gonosz megszállja az embereket. Diedrának egyetlen célja van odabent, hogy kijusson és felkutassa a valódi szüleit. Hogy a tervét véghezvigye, maga mellé kell állítania azokat a gyerekeket, akiket még nem szállt meg a gonosz. A legjobbarátai, Adams és Caitlin mindenben segítik. A zsebóra nagy titkot renjteget. A gonosz kiterjeszti hatalmát a földi világra, azaz a Hatodik dimenzióra is. Csak egyvalaki fékezheti meg végleg a dimenziók közti háborút, az, aki maga is uralkodásra született...

Nos, hamarosan feltöltésre kerül az első fejezet, amit tegnap sikeresen befejeztem. :)

Sosem hittem volna, hogy egy olyan sorozatot valaha szeretni fogok ami kórházban játszódik. Mikor barátnőm ajánlotta, azt mondtam: "Nem, nem, soha!" És most ott tartok, hogy ha nem nézem meg a következő részt megőrülök nélküle. :''D

A főszereplő a nagy és hatalmas Dr. Gregory House *-* (Hugh Laurie). A csávó valami eszméletlen. Annyira megfogott az egész stílusa. Ez a mogorva, mindenkit eltaszítok magam mellől mert egy bunkó köcsög vagyok stílus. Ugyanakkor kibaszott vicces. :'D Drogos. Vicodin függő. Ha jó kedve van, az csak azért lehet, mert jóllakott vicodinnal. Csak a nagybetűs különleges esetek érdeklik, az unalmasat el se vállalja. Komolyan magamra ismertem ebben a csávóban :''D
Eleinte csak azért néztem, mert olyan izgisek voltak az esetek. Aztán kezdtek bonyolódni a szálak. A team tagjai közt, no meg persze House meg Cuddy közt. :3 Most pedig itt rágom a körmöm a nyolcadik évad elején, hogy na mi lesz itt most?!

Ebben nagyon profi vagyok...
A legjobb fiúbarátom kb. egy hete szakított a barátnőjével. Persze, utána azt mondta, hogy megkönnyebbült és egy ideig nem akar csajt. Hát engem meg persze hidegen hagy, hogy ő, mikor, kit szed fel. Ugyanis őt körberajongják a csajok.. de ő nem akar barátnőt... Namármost, hajnal 3-kor csak úgy küld nekem egy linket. Valami Zsanett... annyira szép *-* ha fiú lennék még nekem is kéne xd. és azt írja: "új barátnő kiszemelt"... Annyira féltékeny lettem, jó annyira nem, de egy kicsit igen. És fogalmam sincs miért, mert én ÚGY sosem néztem rá. Ő rám igen. Még régen, nyár elején. Csak én visszautasítottam, de barátok lettünk. Akkor most mi a francért kell nekem féltékenynek lenni? Ez borzalmas így. A legjobb barátom, én ezt nem akarom elbaszni azzal, hogy itt a végén még beleszeretek. Tetszeni tetszett mindig is, de úgy annyira nem. Annyira faszagyerek vagyok, hogy legszívesebben pofánverném magamam.
Mindeközben pedig még magam sem tudom, hogy mit érzek egy másik srác iránt. El kellene felejteni, de nem megy. Szeretem még? Nemtudom, de kibaszottul hiányzik. Tudom, hogy igazából őt akarom, de már reménytelen régóta...

Ti, embörök, kik idetévedtek erre a kis blogra, nem hiszem, hogy felismertek, pedig talán ismerős lehetek. Régen úgy emlegettek engem ott, az Üveghegyen túl, hogy Minzy. Ott, az Üveghegyen is túl, valamikor (úgy 2 hónapja) még a korea-fanok.gportal.hu honlapomat szerkesztettem. Most október 12-én lett volna az oldal 5 éves, de az évek alatt már... (most azt kellene mondanom, hogy meguntam, de nem untam meg) szóval, nem tudom hogy fogalmazzak, nem untam meg, csak mégis.
Nem fogok itt bemutatkozó szöveget írni, majd megismertek a kis firkálmányaimból.
Már másodjára kezdek blogolásba, értelmesebbnek tartom, mint a napló írást, bár azt sem vetem meg.